Becsapott férfi? Megsértett/alázott nő?
Sokféle okból áll neki az ember egy könyvnek: ajánlják, megtetszik a témája vagy a mondanivalója, és sorolhatnám… De valljuk be; a legrosszabb, amikor megszabják, hogy mit olvass! Az iskolában a kötelezőket valahogy mindig rosszabb szájízzel kezdi olvasni az ember, mint a szabad akaratból kézbe vett – természetesen szórakoztatóbb, izgalmasabb könyvet. Hiszen hogyne lenne sokkal jobb, amit én választok, mint amit a kétszer-háromszor idősebb tanárom?! Ahogy idősödünk, ahogy tapasztalunk, sok mindenre rájövünk, és sok mindent megértünk. Így nem ugyanazokat a hibákat követjük el, hanem rájövünk, hogy nem mind volt hiba, amit régen annak véltünk (s a legtöbb „majd én másként csinálom”-kijelentés értelmét veszti). A lényeg most az, hogy ez a 2005-ben megjelent könyv nem önszántamból került a kezembe, a főszerkesztőm adta, hogy erről írjak, ugyan még ő sem olvasta. Nem értettem. A cikk végén már egyre jobban…
Dóczi Barna: Vaginacsapda
Sok kérdést vet fel egy ilyen könyv mint téma, mint stílus, mint megvalósulás tekintetében. Azt már régóta tudjuk és tapasztaljuk, hogy a szépirodalomba belefér(het) az alpári nyelv, a lealacsonyító megszólalásmód stb. De csakis akkor, ha élvezhető marad közben a szöveg. Nem egy hosszú könyv, és nincs sok mondanivalója sem. A célközönséget az önelbeszélő többszörösen kijelöli, amit már a borítón az alcímmel (Nőknek visszakézből) is hangsúlyoz az „ismeretlen” szerző. S mégis! Ez egy hosszú tanácsadás férfiaknak: hogyan lépjenek túl a volt feleségen… Degradálja a női nézőpontot, hiszen „ŐK” csak a pénz-test-autó hármas kategóriájának tulajdonítanak szerepet. A felszín alatt viszont, – nem annyira rejtett módon – magasztalja a szerelmet. Hiszen bármennyit segítenek a különböző szerek, a kék bogyó vagy az izomnövelők, mégis minden ember ugyanarra vágyik. Elég hamar világossá válik a szöveg mondanivalójának valós rétege, ezért kissé hiteltelenné válik a stílus és a megszólalásmód, bár következetes marad.
A több helyütt olvashatatlan szöveg (közönséges stílus vagy formázatlannak tűnő sorok) mégis tartogat meglepetéseket: a könyv felénél elkezd éledezni, kezd történet íze lenni, mintha az író kezdett volna rátalálni a témájára. Pedig pont itt szerepel legkevesebbet a mindennek elmondott, lehordott, folyton leváltott (stílusosan: levedlett) „NŐ”. Kezd előtérbe kerülni a család. Igaz, itt is csupán a férfiak (nagyfater, fater, bátyák…) szemszögéből – de így van rendjén, hiszen már a könyv felütése ezt támasztja alá.
Amellett, hogy a cím nyíltságra, szabadnyelvűségre szólít fel, amit a könyv hátulján olvasható „ajánló” (szövegbeli idézet) is elvárhatóvá tesz, nem támad nyíltan. Folyton utalgat az elbeszélő egy párhuzamosan készülő, ugyanezt az élethelyzetet a másik oldalról – tehát női szemszögből – bemutató irományra. (Kíváncsian várnánk!)
Hogy ez a könyv nőgyűlölő lenne (ahogyan azt az első kritikák hozták)? Nem hinném. Csupán vulgáris nyelvezeten szól az olvasókhoz, s férfi szemszögből közelít. A könyvbéli önelbeszélő azonban sosem rejti véka alá a férfi „bűnöket”. Nem próbálja ideának, ártatlannak beállítani az erősebb nemet. Aki veszi a bátorságot, és kitart, végigolvassa a regényt, az ráébred, hogy ez a könyv egy provokatívnak látszani akaró iromány, tele iróniával, szarkasztikus humorral.
Hogy a sorok között megfogalmazódott célját eléri-e a könyv(béli)szerző? Azt csak azon olvasók tudják megválaszolni, akik épp nemrég léptek ki egy komoly kapcsolatból, s még szeretve ugyan a másikat, s némileg a kibékülésben reménykedve, de már ráébredtek arra, hogy élhetetlen a dolog, és lépni kell. Mindig nehéz, mindig gyötrelmes, nem magasztos, nem szép szavú… Ezt hozza a könyv. A többi a lelkiállapoton múlik!
Izgalmassági faktor: 3/5 Szag-íz: 4/5 Kivitel: 3/5
Ha felkeltettük érdeklődésed a könyv iránt, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy elolvasd. Írj nekünk és adunk egy példányt!